A pachinko (パチンコ) valahol félúton helyezkedik el a flipper játék és a nyerőautomata között. A japánok körében kimondottan kedvelt időtöltés, sok apró méretű golyóval játsszák – gyakran órákon keresztül.

A pachinko múltja

A játék hosszú múltra tekint vissza, mely a 15. század elején vette kezdetét Angliában. Ugyanis ekkor kíséreltek meg először beltéren játszani olyan népszerű szabadtéri játékokat, mint a krokett. Az első asztali játékokban még kapuk voltak, melyeket később fából készült peckekre cseréltek. A 17. századra a játék tovább fejlesztett változata lyukakat is magában foglalt – ez volt gyakorlatilag a mai billiárd elődje.

A 18. század elején Franciaországban valaki gondolt egyet és átalakította az asztali játékot: az összes fapecket az egyik végére helyezte el, mögöttük célpontokkal. Mivel sok időbe telt, míg minden fapecek visszaállt a helyére az elefántcsont golyók kilövése után, helyüket statikus peckek, míg a célpontokat lyukak helyettesítették. Később a játékot szabványosították és “Bagatelle” néven vált ismerté, ami gyorsan átterjedt Amerikába, majd onnan Japánba.

Prince V left presents for us

Kép: Flickr/Kotomi

Gyerekeknek szánt változatát a 20-as években kezdték el gyártani Chicago-ban “Corinthian Bagatelle” néven. Ez a játék számít a flipper előfutárának, és egyben az első lépésnek a pachinko gépek feltalálásához.  Japánban elsőként az édesség üzletek tulajdonosai helyezték ki: a különböző lyukak más-más értékkel bírtak, melyek alapján a gyerekek apró édességeket vagy gyümölcsöt nyerhettek. A 20-as évek végére már minden édesség üzletben megtalálhatóak voltak a gépek, a gyerekek pedig elkezdték “Pachi-Pachi” néven emlegetni, ami az apró tárgyak kattogását jelenti és  utalás a játék közbeni hangokra. A kisebb, úgynevezett “roten” standok a 20-as évek közepétől kezdtek el ilyen játékokat tartani, általában 3-5-öt, hogy a felnőttek is játszhassanak, cserébe kisebb díjakat, például cigarettát, szappant, tisztítószert nyerhettek.

Helytakarékosságból a gépek később függőleges kialakítást kaptak, így a standok 10-15 gépet is tarthattak egyszerre. Ezeket már ténylegesen “Pachinko” -nak hívták.  Aichi prefektúra vezetése adta meg az első hivatalos engedélyt egy “Gachinko” szalon üzemeltetésére 1930-ban, Nagoyában. (A Gachinko szó egy szójátékot takar egy kifejezéssel a szumó birkózás világából, mely egy mozdulatra utal.)

A pachinko a második világháború után ismét elindította hódító útját az országban. 1980-ban fejezték be a mechanikus pachinko gépek gyártását, és elkezdtek a videó és hang funkcióval ellátott elektronikus változatra koncentrálni. Azóta egyre komolyabb és látványosabb gépek születtek, de a játék a mai napig milliókat vonz országszerte.

A játék sikere

Golyókat minden gépnél egy meghatározott összegért vásárolhatunk – készpénzzel vagy feltöltőkártyával. Amikor elindítjuk a játékot, a golyók a gép tetején elindulnak lefelé és bár egy részük eltűnik, néhány beleeshet különleges lyukakba, melyekkel további golyókat nyerhetünk. Minél nagyobb összeget fizetünk, annál több golyóval játszhatjuk a játékot, így az esély is nagyobb a győzelemre. Amikor egy játékos be akarja váltani nyereményét, a személyzet egyik tagját kell hívnia, amit a gépének tetején található gombbal tud megtenni. A személyzet tagja elviszi a nyert golyókat tartalmazó tálcát egy automata számlálógéphez. Miután rögzítik, hogy hány golyót gyűjtött, illetve hányas számú gépen játszott a játékos, erről egy bizonylatot vagy kártyát adnak neki, amivel nyereményét kiválthatja. A különleges díjak lehetnek olyan egyszerű dolgok is, mint egy toll vagy öngyújtó, vagy éppen nagyobb, például elektromos eszköz, kerékpár stb.

Fontos megjegyezni, hogy a pénzért játszott pachinko illegálisnak számít Japánban. Ezért a megszerzett golyókat nem válthatjuk közvetlenül pénzre, ezt a helyszíntől nem messze, egy különálló emeleten, épületben vagy sok esetben már az épület másik sarkában, egy kis ablaknál tudjuk megtenni. A japán kormány a szalonok éves bevételét közel 29 billió japán jenre becsüli, ami nem csak a játék népszerűségét bizonyítja, de egyben nagyjából négyszeresét jelenti a világ legális kaszinói összbevételének.

Egyes források szerint a szerencsejáték tilalom ellenére, az ágazat több alkalmazottat foglalkoztat mint a 10 legnagyobb autógyártó vállalat, és az ország szabadidős elfoglaltságainak köze felét teszi ki. Nagyjából 10.600 pachinko szalon található szerte az országban, melyek színes és rendkívül zajos gépeik sorával várják a játszani vágyókat. Azonban a szalonok száma még így is csökkenőben van, közel harmadára zsugorodott 2005-höz képest, viszont folyamatosan igyekszik elérni és bevonzani a fiatalabbakat, mert a vendégek zömében az idősebb korosztályba tartoznak.

A törvények értelmében és a játékosok függőségének mérséklése érdekében, harmadára szorították vissza az egy gépnél kiadható nyeremény összegét, vagyis egy 4 órás játékidő alatt nem nyerhetünk többet kb. 45.000 jennél.

A múltban a zsetonok pénzre való átváltását sokszor a yakuza irányította, de nagyjából a 90-es években a rendőrségi beavatkozásoknak köszönhetően egyre inkább visszaszorították szerepüket.