Nem, nem tévesztettem el a címet, ez a bicikliút tényleg a tengeren található, ráadásul nem is vízibiciklikre tervezték. Hihetetlen, de egészen 1988-ig nem létezett szárazföldi összeköttetés Honshu és Shikoku között. A hetvenes években kezdődött el az a projekt, amely a két fősziget hidakkal történő összekapcsolását tűzte ki célul. Három ilyen híd épült, amelyek mindegyike nagyon különleges és hihetetlen a maga nemében, de a Shimanami Kaido nem csak építészeti megoldásaiban lélegzetelállító.

Úgy tudom, nincs hivatalos szépségverseny a földkerekség tengerei között, de ha lenne, úgy a Seto-beltenger minimum a dobogón végezne, szerintem pedig annak is a legfelső fokán. Az általában csak Belső-tengerként nevezett víztömeg Japán három főszigete között helyezkedik el, területe kicsi, átlagmélysége kevesebb mint 40 méter, de még a legmélyebb pontja is alig haladja meg a 100 métert. Viszonylag kis kiterjedéséhez képest majdnem 3.000 sziget tarkítja a Seto-beltengert, így már talán érthető a szépségversenyen általam megelőlegezett helyezés. Talán az sem véletlen, hogy a Belső-tenger szigetvilága és a főszigetek partvidéke lett Japán első nemzeti parkja 1934-ben.

Csodálatos szigetvilág ez, és ezen szigetek közül kilencet érint a Nishiseto Sztráda, amelyet egyedülálló módon megosztottak a kerékpárosokkal és gyalogosokkal is. A Nishiseto Sztrádát általában Shimanami Kaido-ként emlegetik, amely a Shikokun található Imabari, és a Honshun lévő Onomichi városát köti össze. Az autópálya 60 km hosszú, és hat szigeten keresztül vezet egyik főszigetről a másikra. A kerékpárút valamivel hosszabb, nagyjából 70 km tekeréssel juthatunk el Honshuról Shikokura vagy éppen fordítva. A kilenc szigetből haton tudunk megpihenni, körülnézni, hármat pedig a magasból tudunk csak szemügyre venni ahogy a hídon áthaladunk felettük. Kerékpárutakból sincs szépségverseny, de jó szívvel fogadnék a Shimanami Kaido-ra, ha egyszer meghirdetnék.

A két várost összekötő út nem kevesebb, mint 55 hídból áll, ezek közül a Kurushima Kaikyo a világ leghosszabb függőhíd láncolata. Egyszerűen hihetetlen, hogy végigsétálhatunk, vagy átkerekezhetünk rajta. Hozzáteszem elég magasra kell kapaszkodni az Imabariból induló óriáshídra, nem árt egy jó áttételű bicikli, és némi állóképesség, bár láttam egyszerű bevásárlós bicikliket is az úton. A fáradtságért cserébe pompás kilátás nyílik az alattunk több mint 60 méter mélységben elterülő Belső-tengerre. A 4 kilométer hosszú híd két sziget felett is átível, mielőtt megérkeznénk Oshima szigetére. A szigeten érdemes körülnézni, találunk múzeumot, jó éttermeket, fantasztikus kilátást, szentélyeket, templomokat, néhány kiváló minőségű strandot, valamint egy kulturális kő vagy szikla parkot is érdekes szobrokkal. Én eltöltöttem egy éjszakát is a világrekorder híd árnyékában, amely már önmagában is feledhetetlen látvány volt a lemenő nap fényeiben.

A következő sziget Hakata, amennyiben Shikokuból indulunk Honshura. Viszonylag rövid szakaszon megy itt a kerékpárút, és hamar eljutunk a következő hídhoz, amely a kicsit nagyobb és érdekesebb Omishima szigetre vezet át. Omishimán találjuk az ország egyik legrégebbi szentélyét, az Oyamuzumi Szentélyt. Maga a szentély talán nem is olyan jelentős, mint a szentély tulajdonában lévő fegyverarzenál, amelynek nagy része Nemzeti Kincsként van nyilvántartva. A szentély hajdanán népszerű megálló volt a csatába induló szamurájok körében, itt fohászkodtak győzelemért és szerencsés visszatérésért. Áldozatként rengeteg fegyvert, illetve páncélzatot, valamint különböző védőfelszereléseket ajánlottak fel, és ez az a kollekció, amely manapság mágnesként vonzza a szamuráj kultúra iránt érdeklődők tömegeit. A szentély melletti múzeumban lehet megtekinteni az egészen a X. századig visszamenő fegyverek, elsősorban kardok kiállított sokaságát. Ellentétben a legtöbb múzeummal, itt ütött-kopott kardokat láthatunk, melyeken valódi sérülésnyomok láthatók, amelyet egy másik fegyver, vagy éppen emberi csont okozott. Ennél közelebb aligha kerülhetünk a szamurájok valós világához, ez nem a hollywood-i “Utolsó szamuráj” életérzés Tom Cruise-zal a főszerepben.

Omishima után először az Ikuchi, majd az Innoshima sziget következik. Ezeken is elsősorban strandokat, éttermeket és szép tájakat érdemes keresni, ha szeretnénk szétnézni kicsit. Utoljára Mukaishima szigetén kelünk át, mielőtt megérkeznénk Honshura. Itt is elég meredek fel- illetve lehajtóra számíthatunk ha biciklivel teljesítjük a Shimanami Kaidot. Természetesen végigmehetünk autóval, motorral, vagy éppen gyalog is ezen a fantasztikus tengeri útvonalon a két fősziget között, de elsősorban kerékpárral javasolt. Nem kell itthonról elcipelni a biciklit egészen Imabari vagy Onomichi városáig, hiszen a Shimanami Kaido tele van biciklikölcsönzővel, és az egész infrastruktúra a biciklisekhez is igazodik a szigeteken.

Japán bővelkedik látnivalókban, és nagyon nehéz lenne kiemelni néhányat a töménytelen lehetőség közül, de személy szerint nálam a Shimanami Kaido biztosan a lista élmezőnyében helyezkedne el, noha tudjuk hogy nincsenek ilyen jellegű listák és szépségversenyek.

Vendégszerzőnk: Horváth Zoltán

Kapcsolódó utazásunk:

Tokió, Kiotó és a Shikoku sziget felfedezése