Kyushu csodái: Harajiri no taki
Szeretném leszögezni, hogy az alcím nem tőlem ered. Ezt az elnevezést a helyiek, illetve a turisták ragasztották szép lassan rá a Harajiri vízesésre, de érdemes óvatosan kezelni a meglehetősen túlzó meghatározást, noha a látvány garantáltan nem okoz csalódást.
A hasonlatosság egyértelműen a vízesés félkör alakú felső részének köszönhető, és meg kell hagyni tényleg csodálatos képződménnyel állunk szemben. Helyileg Kyushu szigetén, Oita prefektúrában találhatjuk ezt a szépséges vízesést, amelyet beválasztottak Japán 100 legszebb vízesése közé is.
Oita prefektúra csendes vidéki részén, rizsföldek szomszédságában jött létre ez a fantasztikus természeti jelenség, amely a nem túl távoli Aso vulkán múltbéli rakoncátlankodásainak eredménye. A vulkanikus törmelék áradata alakította ki ezt az egyedi formát az amúgy meglehetősen sík területen, a formát pedig az Ogata folyó töltötte meg tartalommal. Hozzávetőleg így született a Harajiri no taki, amely impozáns látvány a maga nemében, de méreteiben megtévesztő lenne a Niagarához hasonlítani.
A vízesés szomszédságában találjuk a hasonló nevű Michi no Ekit, amely többek között a helyi farmerek friss portékáit kínálja. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én is az út menti pihenő miatt találtam rá a vízesésre, de természetesen az utóbbi sokkal nagyobb látványosság.
Sok előnye van a sík területnek, elsősorban a vízesés könnyű megközelítése. Szinte teljesen körbejárhatjuk, nincsenek tiltó táblák, viszonylag biztonságosan mászhatunk fel akár a felső részekre is. A folyón lefelé haladva építettek egy függőhidat is, amelyről ugyancsak érdekes perspektívából vizsgálhatjuk a vízesést. A függőhíd ugyan stabil, de ha többen egyszerre mennek rajta könnyen mozgásba jön, és a kilengése meglehetősen ijesztő az erre érzékenyeknek.
Van egy régi vízimalom is a folyó partján, melyet szintén érdemes megnézni, legérdekesebb azonban a folyó közepén felállított torii, vagyis shinto kapu. Nem messze a kaputól megtalálhatjuk a shinto szentélyt is, kicsit továbbhaladva pedig a kifejezetten impozáns Kofuku szentélyt. Közvetlenül a folyó partján is van egy emlékhely, ahol kedvünkre meditálhatunk, imádkozhatunk, akár áldozatot is bemutathatunk, de úgy sejtem a szomszédos piac és az étterem nagyobb érdeklődésre tarthat számot.
Érdemes a vízesés alatti medencéhez is lemenni, hiszen gyönyörű, kristálytiszta vízű folyó az Ogata, ráadásul nem mindennap láthat az ember egy 20 méteres vízesést ilyen közelről. Külön felhívnám a figyelmet az alázúduló víz fölött kikandikáló torii-ra, amely ugyancsak megkapó látvány a vízpárában. A patkó alakú sziklaképződmény szinte körülöleli a medencét, kicsit lejjebb pedig, felkapaszkodhatunk a függőhídra, ahonnan varázslatos kilátás nyílik a vízesés felett elterülő rizsföldekre.
Számomra nagy élmény volt a Harajiri no Taki, minden részletében különleges látvány tárult elém, és az egyik legkülönlegesebb vízesésként marad meg az emlékeimben. A vidéki Japán hamisítatlan atmoszférája lengi be a tájat – békesség, nyugalom, zen a köbön. A klikkvadászatra szakosodott világban azonban óva intenék minden felületesen tájékozodó érdeklődőt, hogy a Távol-Kelet Niagarája elnevezés ne ébresszen téves illúziót senkiben. Méretében és vízhozamában a két vízesés olyan távol áll egymástól, mint Oita Tokiótól, vagy mint a keleti kultúra a nyugatitól.
Vendégszerzőnk: Horváth Zoltán
