Tokiótól délre nagyjából egy órányira fekszik Kamakura csodás kis városa, a főváros környékének egyik legcsalogatóbb látnivalója. Kamakura egy igazi ékszeresdoboz, azoknak is, akik érdeklődnek a japán történelem iránt, azoknak is, akiket a buddhizmus vonzott a szigetországba és azoknak is, akik egyszerűen csak élvezni szeretnék Japán megannyi látványossága közül az egyik leghíresebbet, a kamakurai Nagy Buddhát.

A városka igazából a 12. század végén szerzett magának hírnevet. Ugyan a buddhizmus már jóval korábban megtelepedett a városban, de az 1185-ös év mérföldkő volt Kamakura életében. Ekkortájt két család, a Taira és a Minamoto folyamatosan hadakozott egymással váltakozó sikerrel, míg végül az említett évben a Minamotok kerekedtek felül és ragadták magukhoz az ország katonai és politikai vezetését. Ezzel elkezdődött Japánban a Kamakura-korszak, mely 1185-től 1333-ig tartott, tulajdonképpen a Minamoto család „uralkodásának” elejétől a végéig. A dinasztia vezetője Minamoto no Yoritomo úgy gondolkodott, hogy inkább a kiotói császári udvartól távol építi fel központját, ezzel is kizárva a császárt a döntéshozatalok lehetőségéből. Yoritomo megakapította a kamakurai bakufut, vagyis a kormányzatát és létrejött a japán történelem első shogunátusa, a Minamoto shogunátus. A Kamakura időszakban került sor a mongol támadásokra is, először 1274-ben döntött Kublaj kán a Japán elleni invázió elindításáról.  Bár a mongol (kínai és koreai) haderő sokkal tapasztaltabb katonákból állt, a japánok segítségére sietett a természet és egy érkező tájfun akkora károkat okozott a mongol flottában, hogy azok kénytelenek voltak visszavonulni. Kublaj nem nyugodott bele a kudarcba, 1281-ben újabb támadást indított. A történelem pedig ismételte önmagát, jött a tájfun és a japán sereg helyett elvégezte a piszkos munkát. Talán nem a nyár közepén, a tájfun időszakban kellett volna támadgatni… A japánok pedig hálát adtak, hogy jött az istenek szele, a kamikaze.

Kamakura rengeteg templommal és szentéllyel büszkélkedhet, meglepő módon a két legérdekesebb azonban nem a város központjában van, hanem egy kicsit távolabb. Könnyű 40 perces sétával érhetjük el a Hase Dera-templomot. Maga a templom is érdekes látnivaló, de sokkal különösebbnek tartom a főépülethez vezető utat. A lépcsősor mentén több száz szinte azonos kis kőszobor sorakozik. Ők mind-mind Jizo bódhiszattva szobrai. Jizo az egyik legfontosabb „szent” a japán kultúrában. A japán hit szerint a léleknek a földi létből való ellobbanás után egy folyón kell átkelni. Csakhogy ez a folyó erős sodrású, hideg és veszélyes. A gyermekeknek segítségre van szüksége az átkeléshez. Jizo a gyermekek lelkének védelmezője. Ha egy kisgyermek tragikus módon korán távozik a földi létből, az ő lelkét Jizo vezeti át a folyón. Korábban ha egy édesanya elvesztette kisgyermekét, kiment egy templomhoz és felöltöztetett egy Jizo szobrot, hogy a gyermek se fázzon a túlvilágon.

Kamakura legnagyobb csodája azonban a Hase Dera templomtól mintegy 10 percnyi sétára van. A Nagy Buddha. A Kotoku-in buddhista templomban álló grandiózus szobrot először a 13. században állították fel. Először fából készült és fölé egy hatalmas csarnokot is építettek, alig pár év múlva viszont egy vihar súlyos károkat okozott az épületben és a szoborban is. Az épületet felújították, szobrot viszont újat készítettek, ezúttal bronzból. Az épület később is komoly károkat szenvedett, hol tájfun, hol pedig cunami tette tönkre. A 15. század végén aztán már nem építették újra, a Buddha szobor szabadon maradt.

A bejárat előtt egy kis bódéban egy néni japán süteményeket árul. Taiyaki, sajátos japán édesség. Tulajdonképpen palacsintatészta, melybe különböző töltelékeket raknak, majd különböző alakúra sütik. A hagyományos taiyaki hal alakú és édesbab (anko) van benne. Na, de a Nagy Buddha előtt vanília ízű Buddha alakú süteményeket kapni. Kicsit morbid leharapni Buddha fejét, a nyakából pedig kibuggyan a vaníliakrém….

Kamakura története, mint kiderült egybefonódott a Minamoto családdal és a mongolok támadásaival. Végezetül álljon itt egy aranyos kis történet. Az első shogun Minamoto no Yoritomo a hatalmat féltestvére, Minamoto no Yoshitsune segítségével szerezte meg. Yoshitsune azonban később Yoritomo ellen fordult. 1187-ben Yoritomotól való félelme és sorozatos kudarcai miatt seppukut követett el. Azonnal született egy legenda, miszerint Yoshitsune nem halt meg, hanem északra menekült Hokkaido szigetére. Onnan áthajózott Ázsiába, majd Kínán keresztül északra vándorolt. 1206-ban letelepedett és dinasztiát alapított, melynek vezetője lett – Dzsingisz kán néven…

Szerző: Jándi Attila

Kapcsolódó utazásaink:

Sakura – japán körutazás cseresznyevirágzáskor 

Sakura EXTRA: Japán körutazás cseresznyevirágzáskor

Programötlet egyéni utazás mellé:

Rejtett Kamakura – Egész napos kirándulás busszal