A 14- 15. században Kiotóban jött létre egy teljesen új kertészeti technika, a daisugi (台杉). Szó szerinti fordításban egyenesszárú cédrusnak mondhatnánk. A technikát egykor a bonsai fák nevelése során kezdték alkalmazni, de amellett, hogy rendkívül látványos, számos más előnyt is tartogat. Alkalmazása végett olyan fákat hoztak létre, melyek egy pálmafához hasonlítottak, melyből sok tovbbi fa nőtt ki, teljesen egyenesen. A technika egyik leghíresebb példáját a szülőföldjén találhatjuk, Kiotó Kitayama körzetében.
A technika megalkotását afféle megoldásnak szánták az akkoriban fennálló fahiányra, már ami a fiatal növényeket illette. Azonban a technika segítségével megfelelő mennyiségű faanyagot nyerhettek ki egyetlen fából. Megfelelő alkalmazásával megelőzhetőek az erdőírtások, emellett egy egyenes faanyagot is eredményez, az úgynevezett tarukit, amit hagyományosan a japán teaházak tetőihez használtak. Bár sok kisebb, látványos daisugi létezik országszerte, fenntartásuk drága és időigényes.
A technika számos művészt is megihletett, így visszaköszön festményeken: Higashihara Housen tekercsén például a híres Kitayama-beli Daisugi-t ábrázolja.
Photo: © Spoon&Tamago
