A nyugati kultúra behatásai ellenére, a japán esküvők többségében megőrizték régi hagyományaikat. Néhány mozzanatot átvettek ugyan a nyugati szokásokból, de ezek nem helyettesítették a saját tradíciókat.

Az esküvők Japánban egész napos eseménynek számítanak, melyek során a japán és nyugatról átvett szokások karöltve kísérik egymást. A vallásos esküvő egy shinto szentélyben tartott ceremóniával veszi kezdetét, melyet egy pap vezényel le. Olykor a japán párok keresztény templomban esküdnek, de az sem ritka, ha két ceremóniát tartanak: egyet a hagyományos shinto szertartás szerint, egyet pedig keresztény módon. Utóbbit nem feltétlenül amiatt tartják, mert a pár valamelyik tagja keresztény hitű, inkább divatból teszik. Időpont választása szempontjából kimondottan kedvelt időszakok a tavasz, ősz vagy a szerencsésnek számító napok.

A hagyományos japán esküvőn a pár tradicionális kimono-t visel. A menyasszony fehér esküvői kimonót, az úgynevezett „uchikake”-t ölti magára, egy fehér fejdísszel kiegészítve. Míg a vőlegény kimono-ja általában fekete, melyre fehérrel a család címerét hímezték. Ez a fajta esküvő jóval szűkebb körben zajlik, csupán a közeli családtagok és a házasságkötő (nakodo) vannak jelen. Az édesanyák fekete kimono-t viselnek, melyet színes ábrák díszítenek (tomesode), míg az édesapák fekete öltönyt fehér nyakkendővel.

A shinto esküvői ceremónia során a pár egy megtisztuláson megy keresztül, melyet a vőlegény esküje követ. A pár ezután egy „san-san-kudo” nevű szertartásban vesz részt, melynek során a menyasszony és a vőlegény 3 csésze szakét oszt meg egymással. A csészék különböző méretűek, melyekből egyenként 3 kortyot isznak. A pap a ceremóniát egy szimbolikus felajánlással zárja az istenek felé. Sok pár ekkor gyűrűt is vált, melynek hagyományát nyugatról vették át.

A ceremóniát követően a pár átöltözik, hogy együtt ünnepeljen a családdal és a házasságkötővel. A vőlegény öltönyt és nyakkendőt visel, a menyasszony pedig egy másik kimono-t, teljesen új hajviselettel és sminkkel. Az új kimono, az előzővel ellentétben már élénk színű. A helyszín és az ételek mind a hagyományokat követik. Az asztalok egy tatamis szobában kerülnek elrendezésre, az asztalfőnél ülő friss házasokkal.

Az esküvői fogadáson a család mellett már a barátok, kollégák is részt vesznek – sok esetben elég nagy násznép előtt zajlik. Az ünnepség menete a nyugati szokásokhoz hasonlóan folyik: egy szépen díszített teremben, hangulatos háttérzenével, a család és barátok beszédeivel. A pár ekkor már nyugati stílusú ruhát – szmokingot és csinos fehér estélyit – visel, a menyasszony ismét új smink és hajviselet mellett.

A szeretteik beszédeit sokszor más szórakozási lehetőség, így például komikusok, harcművészek, táncosok, énekesek és bűvészek fellépése is kiegészti. A kvíz játék és bingo szintén népszerű tevékenységnek számítanak. Szintén nyugatról átvett szokás az esküvői torta felvágása, de a torta sokkal inkább a látványra, mint az ízre helyezi a hangsúlyt – mondhatni szimbolikus jelentést tulajdonítanak neki.

A fogadás menetében ezután egy rövid szünetet tartanak, amikor a pár még egyszer utoljára átöltözik. A menyasszony ekkor ismét teljesen lecseréli az outfit-jét, immár élénk színű estélyit visel, új hajviselettel és sminkkel.

A menyasszony nagy napon viselt kimono-ja az esetek többségében kölcsönzött darab, de még így is többe kerül, mintha itthon megvásárolnánk egy új menyasszonyi ruhát. A bérlés összegébe minden kiegészítőt belefoglalnak a kölcsönzők. Ami a vőlegényt illeti, a ceremóniát követően viselt öltöny kivételével, a többi darab szintén kölcsönzött.

Szokás, hogy a pár ajándékkal kedveskedik vendégeinek, ami egy régi hagyományon alapszik, mely a család gazdagságát reprezentálja. A vendégek nem üzletben vásárolt ajándékot hoznak az ifjú párnak, Japánban pénzt szokás ajándékozni, méghozzá esküvőkre szánt, különleges díszítésű borítékban. Összege pedig a kapcsolat szorosságától függ, de általában 30.000 jen körül mozog.

Az ünnepség egy záróbeszéddel ér véget, azonban a barátokkal sokszor egy külön helyszínen, például bárban, karaoke bárban folytatódik. Jellemzően az esküvői fogadáson nincs DJ vagy más zenei előadó. Az elmúlt években egyre több pár dönt amellett, hogy külföldön tartják az esküvőt, mert amellett, hogy költségek szempontjából kedvezőbb döntés, a nászúttal is összeköthető.

Amennyiben meghívást kapnánk egy japán esküvőre, a következőket érdemes észben tartani:

  • Férfiként válasszunk sötét, de ideális esetben fekete színű öltönyt és fehér nyakkendőt. Semmiképpen se legyen fekete, mert azt jellemzően temetések során viselik.
  • Nőknek a fekete színű ruha vagy szoknya ajánlott.
  • Legyünk tisztában a bulik költségeivel, melyekre hivatalosak vagyunk.
  • Vigyük magunkkal az ajándéknak szánt pénzösszeget egy zárt, díszes borítékban.
  • Ne hozzunk vendéget, ha ő nincs a meghívottak listáján – Japánban nem szokás a plusz 1 fő.
  • Ha felkérnek, hogy mondjuk beszédet, legyünk felkészülve a mondandónkkal.

Forrás: Japan Visitor; Japan Guide; Japanology; Easy weddings;