A JAPÁNKERT – csupa nagybetűvel
A japánkert kifejezés olyan sok mindenre lett már ráaggatva, talán kicsit el is lett koptatva az utóbbi időkben. Ezúttal azonban egy ízig-vérig japánkertet szeretnék bemutatni, amely az ország egyik leghíresebb és legjapánabb botanikai remekműve.
Takamatsu város talán legnagyobb nevezetessége a Ritsurin-kert. Története egészen a 17. századig nyúlik vissza, mikor is a helyi nagyúr Ikoma Takatoshi belefogott a Ritsurin projektbe. Ő emelte az első épületeket a Shiun-hegy lábánál, amely ma is meghatározó hátteret ad az egész kertnek. A munkát később a Matsudaira család folytatta, végül több mint 100 évvel a munkálatok megkezdése után, Yoritaka nagyúr fejezte be 1745-ben.
A feudális nagyurak kertje sokáig láthatatlan volt a köznép számára, de a Meiji restauráció hatására, 1875. március 16-án megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. 1953-ban beválasztották a „Japán Csodálatos Látnivalóinak Különleges Helyei” listájára, amelyet elsőre talán elég nehéz értelmezni, de többszöri nekifutásra már értelmet nyer a kissé túlzó titulus. Szívesen veszem, ha valaki jobb fordítással állna elő a “Nihon no Tokubetsu Meisho” tekintetében, de a lényeg mégis csak az volna, hogy elég megtisztelő bekerülni eme csodálatos helyszínek közé. A kert pedig egyértelműen bizonyíja a beválasztás jogosságát, a zsűrit ezúttal nem lehet elfogultsággal vádolni.
A Ritsurin-kert 75 hektárnyi területen fekszik a Shiun-hegy lábánál, amely ugyancsak a látvány szerves részét képezi. A kertben 6 tó, és 13 alakra igazított domb található. Igen, alakra igazított, akárcsak a fáknál, a domboknál is jellemző a fazonra igazítás. Ez azért fontos, mert így a 75 hektárnyi terület szinte minden pontjáról más és más kilátásban, panorámában lehet részünk. Fantasztikus kertészeti műalkotással, valóságos botanikai csodával állunk szemben a kert megannyi részén.
Történelmi nevezetességekből sincs hiány, a Kikogetsu-tei teaház még az Edo korszakban épült, itt megkóstolhatjuk a hagyományos matcha teát, természetesen a tradícionálisan elkészített verzióban, ahogy anno a nagy szamurájok is itták. Meglátogathatjuk a Sanuki népművészeti múzeumot, vagy éppen egy tradícionális csónakba pattanva is élvezhetjük a kert bámulatos szépségeit. Megcsodálhatjuk a Neagari Goyomatsu nevezetű fehér fenyőt, amelyet még a 11. Tokugawa sógun ajándékozott 1833-ban a Takamatsu hűbérbirtoknak. A fa akkor még egy alakra nyírt, aprócska bonsai fenyő volt, mára viszont egy igazi matuzsálem képzetét kelti a látogatókban.
Kikugetsu-tei teaház
Kyu Higurashi-tei teaház
Neagari Goyomatsu
Néhány praktikus információ: A kertnek két bejárata van, az északi – és a keleti kapu. A bejáratnál kapott információs térkép tartalmaz minden fontosabb látnivalót, és két különböző hosszúságú séta útvonalat is ajánl. A rövidebb akár egy óra alatt is teljesíthető, a hosszabbra nagyjából két órát lehet kalkulálni. Természetesen az egyéb programok ebben nincsenek benne, ha valaki teaházakat is akar nézni, múzeumot látogat, és csónakázni is szeretne, akár fél napot is eltölthet a pompás környezetben.
A teaházak, kőkertek, alakra nyírt fák, egyaránt a klasszikus Edo korszak hangulatát idézik, a Ritsurin Kōen nem véletlenül az egyik leghíresebb japánkert egész Japánban. Nem mellesleg úgy lett kiakakítva, hogy az év bármely szakában csodálatos látványt ígér, képtelenség rossz időpontban menni. Talán a tavasz és az ősz a legnépszerűbb, de én legszívesebben télen nézném meg egyszer a Ritsurin Kōen-t, Japán legjapánabb kertjeinek egyikét.
Vendégszerzőnk: Horváth Zoltán
Kapcsolódó utazásunk:
Japánkertek nyomában – Kanazawa, Kiotó
További írások a témában:
Amit a japánkertekről tudni érdemes
